Vers 7.

Sötét van és fúj a szél
Régi meséket mesél
Hallgatom némán
Látom ahogy a szereplő néz rám
A történtek gyönyörűek
Igazak és mesések
Az egyikre tisztán emlékszem
Pedig nem is az én emlékem
A szél mesélte
Most meg én mesélem
Egy lány s egy fiú.
Áll egy szeptemberi éjszakán
A tűzijátékot nézve s álmidozva tán .
A lány rá néz a fiúra
Közben pedig arra gondol
Mi lehet az amire a fiú gondol? 
Aa lány boldog hisz vele lehet
De még mindig nem tudja a srác gondolatát .
A szél csak tovább fújdogál
Mint sűrű habjai a folyónak.