A híd

Én fèlek a le eséstől
Mégis megtettem
Nem volt más választásom, jobbat nem tehettem
Két magas korlát meg gátol a le esésben,
De a folyó csak balátorít az elveszésben
Nagy bajom nem lehet jól tudok úszni
bár e folyó sodrását nehéz át evezni
Én mégis kimászom mit vesztettem mondjad
Nem estem le, 
Nem vesztem el.
A híd felénél tartok,
Mégis tudom,hogy felesleges
Megyek a semmiért és egyre fáradok
De szívemben nem találom a kijáratot.

Szeretlek

Szeretlek mint rét a virágot
Szeretlek mint magány a barátot
Szeretlek mint szerelmes a szerelmét
Szeretlek mint bűnös a kegyelmét

Nem

Nem érdekel a jövő nekem a jelen kell
Szerető szív mely ajkaimra csókot lehel

Fürelise

Vissza tér a dallam
Mint este után a hajnal,
Mint reggel után a nappal.
Egy hullámvasút amely fel -le jár
Rossz jön a jó után.
Mint az ébredés az álom után
Szenvedés után jár a boldogság
Szomorúság után jár a vidámság
A dallam megnyugtat
Mint anya aki gyermekét álomba ringat
A szeretet ringatja, nem
Puha két karja
A gyerek elalszik aztán felébred
De az anya nem adja fel ringatja
Örökké szüntelen
A szerető szülő mindembem verhetetlen
Meg nyeri a harcot a rossz ellen
De a halál így is elkapja öregen
Álmában éri el a halál. Nyugalomra így talál

Bárcsak

Bárcsak itt lenne mèg nekem
Bárcsak fogná a két kezem
Bárcsak vigasztalhatna még engem
Bárcsak hiányolna még engem
Bárcsak érdekelné mi lett velem
Bárcsak fogná még a két kezem
-Dorka

Halál

Miután eljött èrtema halál és elvitte a lelkem
Aggódik e majd valaki érettem? 
Keresni fog e valaha engem ő?
Vagy csak el felejt mint a röpke szellő.

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott “vigyázz!”-ban,
“tűz”-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félig nyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé kapott ujj
“pszt”-jében, hogy ne mozdulj,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van

nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,

a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
táguló szembogárban,

az van az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
meg abban,
megállt a kapulajban;

abban, ahogy a “halló”
közben – érzed – a kagyló
csöndjén keresztül
figyel egy idegen fül;

nemcsak a telefondrót
közt vergődő Laokoon-mód:
vonat, repülő, sínpár,
gúzsbog, kötélszár,

mert zsarnokság van,
nemcsak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
az operában,
a trombitában,

ott van az utca sarkán
az éppoly harsány –
vígan vagy kongó zordan
feszülő kőszoborban,

az van a derűtelen
tarkálló képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;

mert zsarnokság ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy a régi istened sem;

mert zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
dadog az idegennek,
ahogy, mielőtt súgtál,
hátrafordultál,

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál is jobban
bénító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves,

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szómámorban,
mint légydög a borodban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrba-szájban,
világban és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a tejút is már más,
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációkból,
templom, parlament, kínpad,
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék,

vonat kereke, hallod,
rab vagy, erre kattog;
hegyen és tavak mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
a bilincs-unalomban,
a záporzuhogásban,
az égig érő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből,
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába

beivódik, evődik
velődig;
töprengenél, de eszmét
tőle fogan csak elméd,

néznél, de csak azt látod,
amit ő eléd varázsolt,
s már körben lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert mikor ledobtad;
el nem tapodtad;
így rád is ő vigyáz már
gyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
fiad neki nemzed,

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

mert már miattad dermed
dacba a gyermek,
s lesz az öledben ringó
feleség ringyó;

vakondként napsütésben
így járunk vaksötétben
s feszengünk kamarában
futva bár Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
e dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál

Kártya

Ha az élet rossz lapot ad húzz egy másikat és fel a fejjel soha ne adj fel a reménnyel !! 

(2013. Okt.23. )

Jött valaki új

Jött valaki új és megváltoztál !
Jött valaki új és eldobtál! 
Jött valaki új és a szemembe hazudtál!
Jött valaki ú és veszekedtünk te az ő pártját fogtad pedig azt mondtad jobban szeretsz !
Jött valaki új és tönkretettél !
Jött valaki új és miatta elvesztettem mindent ! 
Jött valaki új és összevesztünk és az ő pártját fogtad !
Remélem már felfogtad az hogy elvesztettél a te hibád !
Jött valaki új és rájöttem te voltál aki kedvéért ilyenné lettem ! 

Írtam már jobbat de sok emlék tartozik ehhez a vershez. (2013. Július- )